Erkölcs, észszerűség, igazság, világnézet. A végére majd talán világosabbá válik, miért tévhitként kezelem a témát és hogy hova akarok kilyukadni, de ezúttal sajnos nem fogok tudni tényszerű lenni a téma jellegéből adódóan.

Az átlagember beleszületik, beleszocializálódik az őt körülvevő, szűkebb világba, gondolkodásmódját, világnézetét ez határozza meg, kivéve ha kellően intelligens vagy átesik egy tudattágító élményen, ami lehet pl. egy utazás vagy egy könyv is akár. Van aki talán el se gondolkozik soha azon a narratíván, amit a közösségétől kap és fel se tűnnek neki, ha valahol megbicsaklik a dolog, főleg ha uralkodó helyzetben van, mint jelenleg a nyugati civilizáció. Jó példa erre kormányunk, ami ezerrel építi a saját narratíváját az uralkodó "balliberális" túlsúllyal szemben, aminek akár még lehetne is létjogosultsága, ha nem egyszerű machináció lenne. De a támogatóik meg sem kérdőjelezik belső ellentmondásait, nem beszélve a hazugságokról.

Persze ugyanez megvan a másik oldalon is, és akkor még mindig csak az itthoni közéleti narratívák egy részét említettük. Említhetném azt is, hogy egy filmet akkor tartunk jónak, ha szórakoztató, pedig ez csak a filmművészet hollywoodi narratívája. Vagy hogy a nagyszüleim teljesen más értékrend szerint éltek, mint az unokáik. Kultúránként más és más dolgok számíthatnak bűnnek, mint pl. nálunk a drogfogyasztás, a muszlimoknál az alkoholfogyasztás, a hinduknál a marhahúsevés... stb. Az ENSZ ebben próbált rendet vágni egy egyetemes állandó felállításával, Az emberi jogok egyetemes nyilatkozatával, csak apró gond, hogy ez a nyugati világ értékrendszerét tükrözi és figyelmen kívül hagyja a többit, miközben tény, hogy az értékrendszerek eltérőek.

Az értékrelativizmus, kulturrelativizmus és az ezekhez kapcsolódó filozófiai kérdések kényesek, sok a vita, nem is akarok állást foglalni, csak eddig arra akartam rámutatni, hogy több narratíva, értékrendszer létezik, amelyek akár egymással ellentétesek lehetnek, ráadásul van egy rakás olyan elem, amelyek nem is léteznek. Nálunk pl. természetes, magától értetődő az idő fogalma, máshol meg nem. Nálunk meg nem létezik pl. a japán "ma".

Oda akarom kifuttatni a gondolatmenetet, hogy amikor a mi szempontunkból racionálisan próbálunk választ találni valamire egy másik országgal kapcsolatban, akkor figyelembe kell vennünk ezt is. Amit mi kívánatosnak gondolhatunk, az lehet hogy máshol nem szempont vagy épp hogy nem kívánatos. Tévhit azt gondolni, hogy az érv- és értékrendszerünk mindenhol érvényes.