Szokás szerint nem egy alaptalan kijelentést szeretnék árnyalni, de azért ez így egyelőre nem állja meg a helyét. Abból indul ki az egész, hogy a felbecsülhetetlenül hasznos (bár elég demagóg) Last Week Tonight c. műsorban (3:03-tól) a világ legismertebb diktátorait többek közt Orbánnal demonstrálták - nem először.

Az alapvetés nem áll messze a valóságtól, mielőtt megköveznének az ellenzékiek és zászlajukra tűznének a kormánypártiak: az már önmagában aggályos, hogy a parlament nevezi ki a hatalmi ágak gyakorlóit, főleg úgy, hogy Orbánnak alkotmányozó többsége van lassan egy évtizede. De emellett sajnos folyamatosan épülnek le a demokratikus intézmények, a helyi autonómia, a borzasztóan káros médiahelyzetről nem is beszélve. Több ezzel foglalkozó szervezet szerint is a demokrácia végét járjuk, lassan bele fogunk esni a részlegesen szabad vagy hibrid rezsim kategóriába.

De egyelőre még nem tartunk ott, ha nem is választ el sok tőle. Orbán még egyelőre nem vált diktátorrá, ami alapján furának tűnhet, hogy akkor mégis miért emlegetik egy lapon valóban véreskezű zsarnokokkal? Nos, a válasz nem a tényekben keresendő, hanem az emberiség egyik rákfenéjében, a látszatban, a benyomásban, a tévhitben. Kétes dicsőség, hogy Orbán képes volt elérni, hogy egy lapon emlegessék Oroszország vagy Törökország uraival, noha nem vagyunk annyira sem jelentősek, sem diktatórikusak.

De azt is érdekes megfigyelni, hogy lemaradt Egyiptom, Irán, Kína és Szaúd-Arábia is, amelyek nálunk diktatórikusabbak és jóval jelentősebb országok, míg szerepet kaphatott Észak-Korea és a Fülöp-szigetek, amelyek pedig nem annyira jelentősek.