Artúr közéleti blogja

Tévhitek: Válások

2021. július 23. 06:48 - II. Liberális Artúr

A köztudatban - legalábbis az enyémben - az él, hogy minden második házasság válással végződik. Hát nem. Korábban ez inkább csak minden harmadik volt, az ezredfordulón vált ez minden másodikká, a legutóbbi népszámlálás azonban már azt az eredményt hozta, hogy háromból két házasság végződik válással:

  • 1941: 79 ezer házasság, 7 ezer válás - 9%
  • 1960: 89 ezer házasság, 17 ezer válás - 19%
  • 1970: 97 ezer házasság, 23 ezer válás - 24%
  • 1980: 80 ezer házasság, 28 ezer válás - 35%
  • 1990: 66 ezer házasság, 25 ezer válás - 38%
  • 2001: 44 ezer házasság, 24 ezer válás - 56%
  • 2011: 36 ezer házasság, 23 ezer válás - 65%

Az is látszik, hogy arányaiban is zuhan a házasságok száma, de a válásoké viszonylag állandó. A kormányintézkedések/közhangulat azonban láthatóan megtették a hatásukat, 2018-ban már egészen más volt a helyzet:

  • 2018: 51 ezer házasság, 17 ezer válás - 33%
komment
Címkék: társadalom

Tévhitek: Túlnépesedés, demográfia, fogy a magyar

2021. július 22. 11:17 - II. Liberális Artúr

Az emberek szemében a túlnépesedés az, amikor a fejlődő országban az anyuka mellén öt gyerek csüng ruhátlanul, piszokban, egy kis zugban. Itt három (vagy négy) különböző dolog keveredik. Az első, ami pont fordítva van összefüggésben a dologgal, az az életszínvonal, de erre térjünk vissza később.

A népességszám miatt az egyenként másfélmilliárdos Kínát és Indiát gondolják túlnépesedettnek, de a kettő nem feltétlenül függ össze. A legnépesebb országok közé tartoznak még:

  • Amerikában: Brazília, Egyesült Államok, Mexikó
  • Ázsiában: Banglades, Fülöp-szigetek, Indonézia, Irán, Japán, Pakisztán, Vietnám
  • Afrikában: Egyiptom, Etiópia, Kongó, Nigéria
  • Európában: Németország, Oroszország, Törökország

Eggyel közelebb jár a valósághoz, aki figyelembe veszi, hogy a népességszám nem feltétlenül jelent zsúfoltságot, hiszen sok ország elég nagy. Népsűrűség szerint ezek az országok a legrosszabb helyek, a miniállamokat nem számítva:

  • Ázsiában: Bahrein, Banglades, Dél-Korea, Libanon, Palesztina, Szingapúr, Tajvan
  • Afrikában: Mauritius, Ruanda
  • Európában: Hollandia
  • Amerikában: Haiti

Csakhogy a túlnépesedés nem ezt jelenti. Nem az számít, hogy hányan élnek az adott helyen vagy mennyire zsúfolt a hely. A túlnépesedés azt jelenti, hogy az adott ország fenntarthatóan hány embert tud kiszolgálni. És ezzel kanyarodjunk vissza az életszínvonalhoz és cáfoljuk meg a bevezetőben felvázolt képet: nem az a túlnépesedés, hogy öt gyereked van, ezért nem jut elég étel; a túlnépesedés az, amikor olyan gazdag vagy, hogy túlfogyasztasz. Épp ezért van az, hogy nem a szegény országok jellemzően a túlnépesedettek, hanem a gazdagok. Íme a leginkább túlnépesedett országok, leszámítva a miniállamokat:

  • Ázsia: Bahrein, Dél-Korea, Egyesült Arab Emírségek, Izrael, Japán, Katar, Kuvait, Libanon, Omán, Szaúd-Arábia, Szingapúr, Tajvan
  • Európa: Ausztria, Belgium, Ciprus, Egyesült Királyság, Hollandia, Németország, Olaszország, Svájc, Szlovénia
  • Amerika: Egyesült Államok, Trinidad és Tobago
  • Afrika: Líbia

Ennek fényében mindjárt más a fekvése a termékenység kérdésének is. Fekete-Afrikában születik átlag 5 gyerek, az arab országokban 3, a többi helyen pedig 2 - világátlag 2,4. Magyarországon és a régióban az egyik legalacsonyabb, 1,5 körüli a termékenység. Tehát fogyunk, de ez nem feltétlenül baj, hiszen Magyarország is túlfogyaszt. Az ideális lakosságszám a jelen életszínvonal mellett kb. 7,5 millió fő lenne, ehhez képest durván 9,5 millióan vagyunk. A baj az, hogy öregszünk.

Egyébként távlatokba helyezve nem feltétlenül állunk rosszul, íme az adatok:

  • 1900: 6,9 millió
  • 1910: 7,6 millió
  • 1920: 8,0 millió
  • 1930: 8,7 millió
  • 1940: 9,3 millió
  • 1950: 9,3 millió
  • 1960: 10,0 millió
  • 1970: 10,3 millió
  • 1980: 10,7 millió
  • 1990: 10,4 millió
  • 2000: 10,2 millió
  • 2010: 10,0 millió
  • 2019: 9,8 millió

Tehát valóban csökken a népesség az 1980-as évek óta, viszont nézhetjük úgy is, hogy sokkal többen vagyunk, mint száz-kétszáz-ezer évvel ezelőtt.

komment
Címkék: társadalom

Tévhitek: Magyarország keresztény ország

2021. július 21. 22:35 - II. Liberális Artúr

Oké, nem úgy nem keresztény ország, hanem ahhoz képest, ahogy szeretik beállítani az "értékvesztett" nyugati országokhoz képest. Nagyvonalúan engedjük most el, hogy mik azok a keresztény értékek, mennyire követjük őket, nézzük tisztán csak a számokat.

A KSH népszámlálási adatai növekvő tendenciát mutatva 2011-ben azt az eredményt hozták ki, hogy a lakosság 46%-a nem vallja magát kereszténynek (2001-ben ez még csak 26% volt), tehát kis jóindulattal az ország fele nem is keresztény, és a 2021-es népszámlálásra ez valószínűleg így is lesz, hiába tolja az állam ezerrel az egyházakat. Tehát van 54% keresztényünk (ebből 37% a római katolikus, 12% református), ezek alapján kicsit bátor dolog magunkat keresztény országnak hívni. Nyilván nem is erre gondolnak, hanem arra, hogy történelmileg kb. ezer évig a kereszténység volt uralkodó és a keresztény kultúrkörbe tartozunk, csak akkor meg m van az előtte lévő, ezernél több évvel?

Na de ezt tudtam eddig is. Ami meglepetésként ért és készpénznek vettem, hiába csak politikus-okádék (soha nem tanul az ember), az az, hogy mi sokkal keresztényebbek vagyunk a Nyugatnál. Hát lófaszt. Az egy dolog, hogy számszerűleg még egyes muszlim országokban is több keresztény él, de arányaiban is csak néhány európai ország kevésbé keresztény nálunk: Albánia, Bosznia-Hercegovina, Csehország, Franciaország, Észtország, Hollandia, Oroszország, Törökország. Tehát a több mint 50 európai országból mindössze nyolcban él arányaiban kevesebb keresztény és abból csak kettő nyugat-európai. És még csak nem is arról van szó, hogy valamivel nálunk kisebb az arány; nagyjából egy szinten vagyunk a franciákkal és a németekkel, a többi országban jelentősen magasabb.

 

komment
Címkék: társadalom

Dolgok, amik felbaszták az agyamat a "Balázsékban"

2021. július 20. 15:59 - II. Liberális Artúr

Előszó itt. Kb. a kezdetektől, a Danubius-os indulásuk óta hallgatom a Pirítóst Morning Showt Balázsékat, kezdetben nagyon szórakoztatott, most már kevésbé. Hogy miattam vagy miattuk, az mindegy is. Számos olyan téma elhangzik a műsorban, amihez magamban hozzászólok, de ezúttal nem az a célom, hogy véleményt nyilvánítsak vagy az észt osszam, hanem szeretném kidühöngeni magam azoknál a megszólalásoknál, ahol már fáj az érvelés vagy az ismerethiány. Nem bántásból vagy kritikaként, csak mert muszáj kiadnom magamból.

1. Helytelenül kiejtett márkanevek (2019. február 6.)

Ez azért fájó, mert bár magukon is jól szórakoztak, másokkal szemben ez lenézőnek hatott. Többezer márkanév/idegen szó van, ne legyen már elvárás mindegyikük ismerete, főleg ha nem is találkoztunk velük. De lehetnék szőrszálhasogatóbb is, hiszen ha valaki kiröhögi azt, aki az iPhone-t ifonnak mondja ájfon helyett, azt menten kiröhöghetjük mi is, hiszen az angol "o" hang messze nem ugyanolyan, mint a magyar "o". Ezért fontos, hogy ne osszuk az észt magasról, hanem kellő alázattal közeledjünk egy témához.

2. Nyilvános szoptatás (2019. február 12.)

Megosztó téma, és ahogy jeleztem, nem is feltétlenül állást akarok foglalni egy-egy kérdésben. Ami felbaszta az agyamat az az volt, hogy egy érvelés szerint a nyilvános szoptatás okés, mert az természetes dolog. Amikor viszont megemlítették pl. a nyilvános szexet, akkor az nem okés, mert össze sem hasonlítható vele. Namármost ezzel az a problémám, hogyha a nyilvános szoptatás azért okés, mert természetes, akkor minden más természetes dolognak is okésnak kéne lennie. Persze hogy más a szex és a szoptatás, nem ezzel van bajom, hanem a természetességre való hivatkozással. Legyünk konzekvensek kérem vagy indokoljunk helyesen. Ha a szoptatás természetes és ezért okés, akkor a szex is az. Ha a szoptatás okés, de a szex nem, akkor itt nem a természetesség a valódi érv.

3. "Toleranciaterror" (2019. február 14.)

Ez egy nagyobb lélegzetvételű megjegyzés lehetne, mert a műsor előszeretettel foglalkozik ezzel a témakörrel. Nem mennék bele részletesen, röviden csak annyit, hogy a világ változik, és a más korban szocializálódott emberek ezt természetszerűen nehezen viselik, Balázsék pedig akár megjátszva magukat, akár nem, tatásan puffognak egyet, hogy ezek a mai fiatalok, bezzeg a mi időnkben... stb. Az aktuális hír az volt, hogy Franciaországban tilos lesz apának és anyának szólítani a szülőket. Persze az ember fejében meg kéne hogy szólaljon a riasztó, hogy ezzel így valami nem stimmel, és valóban, mindössze annyi történik, hogy hivatalos dokumentumokban apa és anya helyett "szülő" szó fog szerepelni. Az ok praktikus, hiszen 2013 óta azonos nemű párok is fogadhatnak gyereket örökbe. De hogy ne kelljen túl messzire menni, hogy az arra vevők felháborodjanak, nézzék meg, nálunk mi van az ellenőrzőbe írva. Na ugye.

4. Tanári fegyelmezőmódszerek (2019. február 21.)

Szintén gyakori siralom a mai elkorcsosult világgal szemben, hogy ezek a mai fiatalok már nem tisztelik a tanárokat, mert azok nem adhatnak egy makarenkói pofont (ami egyébként nem az, nem úgy, sőt, az ellentéte annak, amit gondolnak róla, meg van még jópár durva tárgyi tévedés, de ebbe ne menjünk bele). Sőt, maga Balázs vallotta be korábban, milyen durván bántalmazták korábban gyengébb fizikumú matektanárjukat, de ugye az teljesen más... Továbbra sem a konkrét ügyről vagy a témáról szeretnék véleményt nyilvánítani, abban akár még egyet is érthetünk. A gondom az, hogy indulatból, teljesen egyoldalúan hergelték a nagy nyilvánosságot tulajdonképpen a gyerekbántalmazás tiltása ellen egyetlen esetből általános, egyoldalú következtetéseket levonva. Kapásból pár dolog, ami kimaradt: 1) nem szólalt meg a másik oldal (nyilván nem akartak nyilatkozni) 2) a téma komoly, de nem szólalt meg szakértő 3) hiányzott annak az alátámasztása, hogy ez egy egyre gyakoribb jelenség és ennek oka a testi fenyítés hiánya 4) nem gondoltak arra, hogy a tanár visszaélhet ezzel, és akkor már jobb, ha inkább nincs meg ez az eszköz a kezükben.

5. Márciusi adások: mivel továbbra is ugyanazok a bosszantó hibák kerülnek elő, hosszabb magyarázkodás helyett, csak felsorolásképpen, hogy volt egyoldalú hergelés vagy hol nem tudnak túllépni rajta, hogy nem 1980-ban élünk már:

6. Áprilisban jól viselkedtek vagy magasan volt az ingerküszöböm :)

7. Fotózás a temetésen (2019. május 2.)

Ez nem borított ki, csak nagyon meglepett, hogy mindhármójuktól ennyire idegen, úgyhogy most picit véleményt nyilvánítok: szerintem ez is egy családi esemény, amit meg lehet örökíteni attól még, hogy nem örömteli.

8. Májusi adások:

---------- RÁUNTAM ----------

De tudjátok, mi az izgi? Rátaláltam az első műsorukból néhány 2005-2006-os adásra. Ekkor még a Radio Deejaynél voltak, Jani és Balázs mellett a harmadik műsorvezető Bakos Móni volt, és már olvasott híreket Anett is, valamint akkor is kedvenc alanyuk volt Pákó, de még nagyon gyenge volt a színvonala mostani adásokhoz képest.

De nem ezért izgalmas, hanem mert kész időutazás hallgatni, elvégre 2005 lassan már 15 éve volt. Jani ma már lassan 50, akkor még 35 volt, Balázs 30 se. Jani a kisgyermekéről áradozott, aki lassan felnőtt lesz. Balázsnak még se felesége, se gyerekei nem voltak. De még csak nem is ők az érdekesek, hanem a hírek.

Akkor még 6000 volt a BKV-bérlet, megemlékeztek a négy éve történt 9/11-ről, ekkor csapott le a Katrina hurrikán, Gyurcsány volt a miniszterelnök, kétkulcsos az SZJA, egy Merkel nevű német nő pedig a szoros választási eredmények miatt próbál koalíciót kötni. De még mindig nem ez a legérdekesebb, hanem hogy mi történt azóta, amiről még fogalmuk se lehetett.

Volt ugyan internet, de még messze nem annyira része a mindennapoknak, mint ma. Volt mobil, de nem volt okostelefon. Ebben az évben alapították a YouTube-ot, de a Facebook még nem volt publikus (éljen az IWIW). És előtte álltak a 2006-os eseményeknek, a válságnak, Merkel 15 éves korszakának, az egész NER-nek, az arab tavasznak, és valószínűleg kiröhögnek, ha azt mondod, hogy 2008-ban fekete elnöke lesz az Egyesült Államoknak, utána pedig őt Trump követi...

Nagyon szembetűnő volt a közhangulat, amit már akkor rossznak ítéltek meg, pedig mai füllel üdítő volt hallani, hogy szakmai szervezetek nyújtanak be ajánlásokat a kormánynak és nem fordítva...

komment
Címkék: társadalom

Az észosztásról

2021. július 19. 14:47 - II. Liberális Artúr

Általános bevezető a "Dolgok, amik felbaszták az agyamat a Balázsékban" poszthoz

Mily ironikus, hogy most épp én is hasonlót fogok tenni :D Ahogy idősödöm, tapasztaltabbá, műveltebbé érek, ez pedig óhatatlanul magával vonja, hogy észrevegyek hibákat, tévedéseket, hazugságokat. Ahhoz képest, hogy én sosem mertem igazán véleményt nyilvánítani, biztos ismeri mindenki azt a típust a környezetében, aki viszont nagyon is mer. Rosszabb esetben mást se csinál. És a nem kért véleménynél kevés irritálóbb dolgot tudok elképzelni, főleg ha annak tárgya én vagyok. A sok rádió- és tévéadó miatt pedig tartalomgyártó kényszer van, a műsorvezetők kénytelenek jobb híján a véleményüket megosztani a nagy nyilvánossággal, akkor is, ha nem értenek az adott témához. Na nem mintha szakértők nem mondhatnának nagy baromságokat.

Amíg egyedül az Index csinálta ezt, addig szórakoztató is volt, de most már gyakorlatilag nem lehet kiegyensúlyozott, objektív tartalmakat találni. Minden rovat véleményrovattá vált. És akkor erre még rárakódott az internet teljes nyilvánossága is, ahol a megmondóember kolléga immár az egész világnak oszthatja bölcs meglátásait. És részben szerintem ennek köszönhető a féknyúz műfaj elterjedése is. Először talán Puzsérnál esett ez le, akinek az előadásait nagyon élveztem a szokatlan megközelítései és látszólagos műveltsége miatt, amíg kettőnk művéltsége nem keresztezte egymást. Ekkor rá kellett döbbenjek, hogy a tudása nagyon felszínes, így logikus következtetései alapjaiban hibásak és menthetetlenül tévesek.

Véleményem azért lehet, nem? Szabad országban élünk!

Igen és nem. Az egész dolog rákfenéje az, amit a cím is kifejez: egy dolog a vélemény és más az észosztás. Puzsér például olyan vehemensen osztja a véleményét, hogy az észosztásnak felel meg, mintha az igazságot prédikálná. És még teszik ezt jópáran olyan emberek, akik mindezt nagy nyilvánosság előtt teszik. Ez az igazán veszélyes, hiszen a vélemény nem tényközlés, de arra tökéletesen alkalmas, hogy megvezesse az embereket, mert nem kellően alapos - olyat csak egy szakértő tud.  Szóval szerintem a helyes megoldás annyi, hogy egyszerűen ne nyilvánítsunk véleményt, ha nem mélyültünk el a témában, és mindenképpen legyünk nyitottak. A vita, a véleménynyilvánítás és az észosztás nem ugyanaz.

komment
Címkék: társadalom

Várható élettartam

2021. július 10. 07:05 - II. Liberális Artúr

Nem akartam, hogy a száraz tények rovatom véleményposztokká váljon, de nem tudom megállni, hogy ne fűzzek megjegyzéseket hozzá. A poszt apropóját ez a blogbejegyzés adta. Gyorsan utána is néztem, és a KSH statisztikái szerint a születéskor várható élettartam (az egyszerűség kedvéért durván) 75 év Magyarországon.

----------

Ennyi a lényeg, a többi már vélemény. Először is kezdjük a statisztikával, amelyek használhatóságát rendszeresen kritizálják már legalább a 19. század óta rávilágítva arra a gyengeségére, hogy minden tudományossága és tényszerűsége ellenére is kb. úgy értelmezzük, ahogy akarjuk. Ezért fontos, hogy ne próbáljunk okokat és következményeket meglátni benne, csupán magát tényt nézzük. Természetesen a végtelenségig differenciálható a halmaz, hiszen most egész Magyarországról beszélünk, holott - ahogy a táblázatból is kitűnik - egészen más eredményt kapunk nemre vagy lakhelyre lebontva, és akkor még nem beszéltünk anyagi helyzetről, genetikáról és a többi tényezőről.

Az önkényes hármas felosztást figyelembe véve így (fiatal, középkorú, öreg) az 50 év felettiek már életük utolsó harmadát élik. Csakhogy ez a belinkelt blogban is sokakban kiverte a biztosítékot, hiszen más a személyes tapasztalásuk, mint amit a tények modnanak. Ez már kulturális dolog, hiszen az öregeket lassú, beteges, vánszorgó embereknek képzeljük el, míg egy ötvenéves egyed valójában még simán ereje teljében van.

Ebben valószínűleg még inkább szerepet játszik a félelem; nehezen dolgozzuk fel az öregedést. Én magam is küszködök középkorúságommal, fiatalságom elvesztésével, de attól még tény marad, hogy várhatóan ez már életem középső harmada. Ha csak a legközvetlenebb családomat nézem, nagyszüleim férfitagjai mind 75 éves koruk előtt hunytak el, nagymamáim már bőven túl vannak rajta.

----------------------------------------------------------------------------------------------------

Ápdét: Szia múltbéli énem! Látod, ezért nem szabad osztani az észt. A középkorúságot a felnőttlét középére értik, így az olyan 35-55 közé esik matematikailag inkább.

komment
Címkék: társadalom

Bűn-e a lombikbébi?

2021. július 09. 19:12 - II. Liberális Artúr

Röviden: A római katolikus egyház szerint igen.

Nagy port kavart egy püspök nyilatkozata, amely szerint elítélendő részt venni lombikbébi programban. Ezzel nem kötelező egyetérteni, hiszen nem egyházállamban élünk, sokan nem is vagyunk római katolikusok.

A püspök viszont az egyháza hivatalos álláspontját mondta vissza, így üzenetének tartalmán kiakadni értelmetlen, olyan mint egy ügyvéden felháborodni, aki a BTK-ból idéz.

Íme a vatikáni kinyilatkoztatás a kérdésben:

www.vatican.va/archive/ccc_css/archive/catechism/p3s2c2a6.htm#2376

Aki nem római katolikus, annak nem kell ezzel törődnie, hiszen számára ez csak egy vélemény. Aki római katolikus létére háborodott fel ezen, az pedig vizsgálja felül az eddigi értékrendjét :)

komment
Címkék: társadalom

Retró: Büntetés-végrehajtás

2021. július 08. 08:00 - II. Liberális Artúr

2011-es konyhafilozofálgatás. Az elvvel nagyjából egyetértek, persze mostanra már látom, hogy ennél sokkal bonyolultabb a kérdés. Ami bizonyos, hogy a sokat szidott luxusbörtönös skandináv rendszerben a visszaesők aránya minimális, míg a hagyományosabb helyeken, mint nálunk kontraproduktívnak tűnik a büntetés-végrehajtás.

Gondolkodtam, hogyan is lehetne igazságosabb, egyszerűbb a büntetés.

Ugyebár a büntetés célja (vagy legalábbis ennek kéne lennie a célnak) a nevelés. Úgy tűnik van olyan, akit csak folyamatos erőszakkal lehet kényszeríteni a civilizáció rendjének betartására, és ha ez sem működik, hát ki kell vonni a társadalomból.
Ha nem tévedek, jelenleg börtön, közmunka, illetve pénzbüntetés a büntetés eszközei (hallottam már bírói megrovásról és bocsánatkérésre/helyreigazításra utasításról is, de hát őszintén, azt ki nem szarja le?).

Bármilyen gazdasági/anyagi kárt okozó tett esetén én egyrészt kötelezném a bűnöst a kár megfizetésére, másrészt közmunkában dolgozza le a kár értékét, lehetőleg a károsultnál. Visszaesés esetén egyenes arányosan többszörösen. Tehát ha valaki a Tescóból csokit lop, előbb fizesse ki a csokit, aztán dolgozzon ott egy órát. Ha valaki graffitizik, fizesse ki eltávolításának költségét, majd ő maga távolítsa el.
No de akkor igazán lesz ütős a dolog, ha valaki teszem azt milliárdos kárt okoz. Mert jelenleg mi van? Max. pár évre börtönbe jut a delikvens. Az én módszerem szerint élete végéig közmunkán lenne.
Erőteljesebb módszer a testi fenyítés, ezt inkább hanyagolnám, bár kétségtelenül hatásos - de maradjunk inkább a szemet szemért elvnél, vagyis anyagi jellegű bűnnél legyen a büntetés is az. Elvégre kapitalizmus van.

Ember ellen irányuló bűn - ez már keményebb dió. Az erőszakos büntetés az én érzékeny lelkemnek durva, maradjunk hát a börtönnél, mint forma. Mértéke az előzőekhez hasonlóan legyen a sérülés gyógyulásához szükséges idő + a nevelő célzat lehetne szociális munka, hiszen hol tanulhatná meg legjobban valaki a türelmet? Itt is számít a visszaesés, vagyis mondjuk a második 1 hét alatt gyógyuló sérülés okozása esetén már 2 hét börtön + 2 hét közmunka jár. Maradandó sérülés, halál okozása vagy annak kísérlete életfogytiglan.
Persze itt nagyon fontos a szándék, hiszen ha valakinek véletlenül kiverem a fogát (mint tette azt velem nővérem játék közben), attól még nem érdemlek életfogytot. Ilyenkor számítson gazdasági tettnek a bűn.

Megoldottam az élet egy újabb nagy kérdését vagy idióta barom vagyok?

----------------------------------------------------------------------------------------------------

2021-es ápdét: Már nem vagyok annyira érzékeny lelkű :D Mehet a szemet szemért elv mindennél, elvégre úgy fair. A megbocsájtás lehetősége mellett legyenek a hozzátartozók az ítéletvégrehajtók.

A témával kapcsolatos kérdéskör még a halálbüntetés. Itt két dologra hívnám fel a figyelmet:

  • Ha visszanézitek a számokat, 1990 előtt is legfeljebb pár embert végeztek ki. Ez lehet, hogy cinikus hozzáállás, de amíg nem tömegekről van szó, nincs érdemi hatása, hogy kivégeznek embereket (jogszerűen) vagy sem.
  • Már csak azért sincs jelentősége, mert ezek az elítéltek eleve életfogytosok voltak/lennének, ami gyakorlatilag halálbüntetés, csak sokáig tart.
komment
Címkék: társadalom

Retró: Szembenézni múltunkkal - Re: A Jobbik Horthyra, a Fidesz Tiszára hajt

2021. július 07. 15:53 - II. Liberális Artúr

2010-es írás a mindig aktuális köztéri szobrokról. Sokat nem változott az álláspontom, de azt hiszem mai fejjel arra szavaznék, hogy az érzékenységre való tekintettel a nemkívánatos szobrok kerüljenek szoborparkokba.

Többek között ezért hoztam létre majd két éve a blogot, hogy reagálni tudjak egyes írásokra.

Ezúttal az index.hu-n megjelent az "A Jobbik Horthyra, a Fidesz tiszára hajt" c. cikk kapcsán szeretném megosztani gondolataimat. Röviden arról van szó, hogy különböző ideológiák kit tartanak méltónak szoborállításra. Szavazni is lehetett, hogy az olvasók kit szeretnének bronzban viszontlátni. De nem csak ennek kapcsán, hanem a díszpolgárság és a szobrok eltávolításakor megjelenő cikkekkel is szeretnék most leszámolni. Én Kádárra voksoltam.

Talán máshogy látnám, ha szenvedő alanya lettem volna valamely rendszernek, de egyelőre nem voltam. Hogy miért Kádár? Mert elítélhetjük gonosznak, talán egy későbbi szocialista rendszerben hősnek is akár, de ami tény: bő 30 évig meghatározó alakja volt a magyar történelemnek.

És akkor térjünk is át az utólagos módosítás (szoborledöntés, emlékmű-áthelyezés, díszpolgárság-megvonás) tárgyára. Pár évvel ezelőtt döntött a fővárosi közgyűlés, illetve mostanság is gyakran előfordul német és osztrák városok esetében az, hogy Hitlert vagy Sztálint törlik díszpolgáraik köréből. A szándék nemes, de visszásnak érzem.
1) Mert MOST jogos, de senki sem gondolhatja komolyan, hogy túl vagyunk a változásokon, és örökké a mai világrend marad fenn. Ahogy Napóleonra is tekintettek hős forradalmárként, később erőskezű uralkodóként, megint később zseniális hadvezérként, újabban pedig népirtó tömeggyilkosként, úgy változhat a ma vállalhatatlanul gonosz személyek megítélése is.
2) Mert mintha a történelmet szeretnénk újraírni, elhallgatni, megtagadni. Pedig Hitlert és Sztálint is valóban díszpolgárrá avattuk, és ezt vállalnunk kell. Megtörtént, része a múltuknak, de ez nem baj; tanuljunk belőle, legyen fejlődésünk hasznára, ahogy a gyerek is elkövet bűnöket, és megtanulja, hogy azokat nem szabad még egyszer megtenni. Emlékezzünk rá, legyen ez mindig figyelmeztető jel.

A szobrok ledöntése egy kicsit keményebb dió, főleg egy zajló forradalom esetén. Utóbbi gondolatmenetem teljesen alkalmazhatatlan pl. 1956-ra vagy a rendszerváltásra, hiszen felszabadító érzésként hathat a jelképek lerombolása, és nyilván senki sem akarhat lépten-nyomon szembesülni elnyomása emlékével. Ugyanakkor egy-egy példányt mégis csak tartsunk meg mementónak, ahogy azt fentebb írtam.

Szólottam, uff.

----------------------------------------------------------------------------------------------------

  • Ápdét 1: 2020-ban újra divatba jöttek a szobordöntögetések Amerikában, de az álláspontomon nem változtatnék ma sem, legfeljebb annyiban, hogy történelmi alakokat végképp szoborparkba száműznék megítéléstől függetlenül, köztereken pedig csak művészeti alkotások vagy hazánk endemikus élőlényei kaphatnának helyet.
  • Ápdét 2: 2010-ben azért még nem nagyon sejthettem, hogy a Fidesz milyen mértékű emlékezetpolitikába fog kezdeni...
komment
Címkék: társadalom
süti beállítások módosítása